A nép amelyik nem ismeri gyökereit, nem beszéli nyelvét és nem éli, tartja hagyományait, az elveszőben lévő nép. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mi magyarok is éljünk ezekkel a dolgokkal. Beszéljük nyelvünket, táncoljuk táncainkat, énekeljük népdalainkat és őrizzük hagyományainkat.
Hogyha nem ezt tesszük, akkor elveszünk a nagy mindenségben, akkor egybeolvadunk a szomszédokkal, elveszítjük azt, ami egykor a miénk volt és talán eljön az az idő, amikor népünkről múlt időben beszélnek majd. No, de a magyar népnek hite, erős akarata is van és tudjuk, hogy mindez nem fog megtörténni, mert vigyázunk rá, hogy ne történjen meg. Mindezek mellett kíváncsiak vagyunk más népek nyelvére hagyományaira is és nem is árt, hogyha tudunk egyet s mást, főleg azokról a népekről, amelyek körülöttünk élnek. Ilyen például a cigány nép is, amiről sok esetben csak előítéleteink vannak, de semmit nem tudunk róluk. A „Régi cigány szótárak és folklór szövegek I-III” nevezetű kötetek, tartalmazzák a 18-20-ik századi elszórtan publikált folklór szövegeket. A könyv szerkesztője Bari Károly, aki nemcsak a magyarok, hanem a cigányok figyelmébe is kifejezetten ajánlja ezt a könyvet és vallja, hogy csak „saját értékeik birtokbavétele segíthet őket az új értékek befogadásában”.
Az első kötetben a szerzői ajánlást követően rövidítéseket, kiejtéseket, szótárakat tekinthetünk meg. A második kötet népdalok és népballadákból áll, míg a harmadik eredetmondák, népmesék sokaságát foglalja magába. Mind roma, mint pedig a roma folklór iránt érdeklődő más nemzetiségű személyek figyelmébe egyaránt ajánlottak ezek a kötetek.