Hegesztőgépek használatakor leginkább magas hőmérséklet létrehozásával történik, mely által az összeillesztendő fémdarabok könnyen egyesülnek. A helyi hőforrásnak több típusa is lehet, ami a hegesztés típusának nevét is meghatározza. Ilyen például az ívhegesztés vagy a gázhegesztés. A piacon először hegesztőgépek a XIX. században jelentek meg, melyek ívhegesztést végeztek. Ilyen esetben a szükséges hőforrás a villamos ív, ami a fémdarabok és az elektróda között jön létre. A hő által pedig, mely körülbelül 7000 Celsius fok, a fémdarabok könnyedén illeszkednek egymásba. A hegesztőgépek főleg méretükben térnek el, de meg lehet őket különböztetni bonyolultságuk és összetettségük alapján is. Az ívhegesztésnek több fajtáját használják a XIX. század óta, ilyenek a kézi ívhegesztés, a védőgázas folyóelektródás vagy AWI ívhegesztés, illetve a fedettívű hegesztés. Az idők során az emberiség felfedezte az alumíniumot, mint anyagot, mely kis sűrűségű, jó hő és villamosvezető képességű és nagyszerűen alakítható, formálható fém. Az alumínium hegesztés az 1900-as évek közepe felé vált igazán elterjedté, és azóta is közkedvelt fém több iparágban is. Viszont az alumínium hegeszt és rendelkezik néhány hátránnyal, nehézséggel is. Ilyen például a felületi oxigénréteg képződése és annak az eltávolítása nehézkes feladat, a hegesztett felület repedés érzékeny lehet, illetve hidegkötés jöhet létre a varratban.